Az első nap :)

Megérkeztem az iskolába, nem a legmodernebb de nem is rossz, mindenhol emberek. Remek, már is szédülök.
Azt veszem észre hogy egy alacsony, barna göndör hajú lány közeledik felém.
- Szia, te vagy ügye Charlotte? -kérdezte az alacsony lány
- Szia -mosolygok bugyután már nem tudom mióta nem folyattam báj csevejt- Igen, én lennék az. Nekem kihez van szerencsém?? -kérdeztem udvariasan
-  Jajj bocsánat, én Tatia vagyok helyesebben Tatia Petrova.
- Örvendek Tatia.- megint csak bugyuta mosoly vágok
- Ha akarod körbe vezetlek az iskolában! (?)
- Azt megköszönném! - igaz semmi kedven nem volt társalogni
- Akkor gyere velem, lehet hogy majd csak jövő héten  tudom megmutatni az egészet.
- Nem probléma - tettem hozzá
- Nincs kedved ma akkor inkább be jönni velem a büfébe?-kérdezte Tatia
- Nincs sok időm, még be kell mennem az igazgatóiba is. De nekem most mennem kell nagyon örültem. Szia! - Udvariatlanul gyorsan elrohantam, így még a válaszát sem tudta elmondani csak annyit halottam hogy azt motyogja egykedvűen ,,szia" de ezt is csak azért mert különlegesen hallok, egy egyszerű ember már nem hallotta volna meg ezt se.
Becsengettek, Tatia mellém ült órán szerencsére érdekelte amit a tanát mondott mivel egész órán nem szolt egy szót sem, vagy lehet hogy megbántottam? Majd szünetbe kezdeményezek egy beszélgetést.
Hamar vége lett az a tanórának most éppen történelem lesz, Tia ezek szerint a padtársam lesz hiszem minden órán ott ült mellettem, és ilyenkor nem nagyon szeret beszélgetni. Délután után beiratkoztam a pompon lányok csapatába holnap lesz az alkalmassági vizsga, majdnem kiértem a kapun mikor egy srácba bele rohantam, a táskám le esett, én meg hátra puffantam (megpróbáltam nem használni a vámpír képességeimet) a fejem nagyot koppant, a srác azonnal oda jött hozzám. Csak akkor vettem észre hogy élkepesztően helyes volt, és láttam hogy aggódva fürkészte az arcom miközben hívta a mentőket..várjunk csak mentők?? na neee...azonnal ki kell magyaráznom magam, nincs semmi bajom. Felkeltem teljesen stabilan mintha csak egyszerűen lefeküdtem és azután pedig felkeltem volna. A körülöttem lévők csodálkoztak és suttogtak. De engem csak az érdekelt hogy ne keltsek nagy feltűnést.
-Minden rendben? - kérdezte a srác
- Azt hiszem igen. - mondtam egykedvűen.
- Be viszlek a kórházba, itt a kocsim egy köpésre.
- Jajj, utálom az orvosokat, de a nővérem ápoló és ő majd megnéz. - hazudtam, de nem tehettem mást
-Figyelj itt a számom bármi baj van nyugodtam hívj fel, oké?? - és át adott egy cetlit rajta számokkal - Jah és legközelebb figyelj jobban merre mész - kacsintott rám mosolyogva