Kedves naplóm! Évszázadokig titokban éltem. De rájöttem elegem van a sötétségből a folyamatos szorongásból én is szeretném egy átlagos tini életét élni, így ma kezdtem az új iskolát, ahogy szokták mondani ,,új iskola, új emberek, új barátok új élet" Szeretném ha le zárhatnám a zavaros múltamat és újra kezdhetném az egész életemet! Hát akkor ismerjétek meg egy magányos vámpír lány életének minden napjait.
1878. február 16.-án ünnepeltem a tizennyolcadik születésnapomat, apám Mystic Falls egyik nagyon híres polgára volt és én mint a lánya, voltam a legkívánatosabb hajadon lány a városban. Szóval a születésnapom esélyén álarcos bált tartottunk a házunkba, szinte mindenki ott volt aki számított akkor még nem is sejtettem,hogy ez lesz emberi éltem legutolsó napja! Apám sorra mutatott be úriembereknek azt éreztem,  már nem is a születésnapom ünneplése a fontos inkább az hogy minél előbb férjhez menjek. Így kerülve a feltűnést kiszöktem a házból,  kint egészen szép idő volt a csillagok csak úgy ragyogtak az ég bolton, mikor egy borzasztóan ijesztő és egyben nagyon is jó képű férfi állt előttem egészen közel majdnem össze ért az ajkunk. Én óvatosan hátrébb léptem de ő megfogta a kezem és kézfejen csókolt. Ez után már csak arra emlékszem hogy egy kihalt helyen fekszem a testem minden porcikája fáradt és kifinomult érzéseim támadtak. A fogam ínye nagyon fájt és éhes is voltam. Így haza akartam menni, de a nap úgy égetett. Mikor nehezen az árnyékokban meghúztam magam elindultam haza. A cseléd bejárón  akartam be kerülni a házba de valami az utamat állta, egyszerűen olyan volt mint egy láthatatlan fal, le rogytam a küszöbre és keservesen sírni kezdtem míg nem Rosalie a cselédem észre nem vett, oda jött hozzám és megkérdezte mi a bajom. Elmondtam neki mindent, közben ő be ment a konyhába és csinált nekem enni valót, kihozta. De egy falat sem ment le a torkomon, kihánytam az ételt. Rosalie megérintette az arcom és láttam hogy a kezén egy kicsike seb volt, olyan érzés töltött el hogy az már leírhatatlan olyan hívogató, vágytam Rosalie vérének minen egyes cseppjére. Akkor hirtelen rá vettetem magam és megöltem utána pedig apámmal is végeztem és az összes cseléddel. Nem bírtam a vérszomjammal, kerestem magamnak egy sötét helyet és ott rejtőztem el, minden egyes alkalommal mikor ki szerettem volna menni a napra, az megégetett, nagyon fájt. Csak este tudtam táplálkozni és akkor is sok ember életének vettetem véget. Addig nem tudtam kezelni a vérszomjamat míg nem találkoztam egy hozzám hasonlóval egy VÁMPÍRRAL. Úgy hívták Ashley és ő jóval idősebb volt nálam azt mondta minden rendben lesz és segíteni fog nekem túl lépni, és megtanít kontrollálni magam! Ashley lett a legjobb barátom és mindent megtudtam vele beszélni, de neki megvolt a saját élete ami nekem nem adatott meg.  Így elhagyott és nem volt aki biztasson , nem volt olyan ember aki mellettem állt volna és újra rákaptam az ember vér ízére. Én lettem Mystic Falls szörnyetege már az emberek este nem jártak ki az utcára, rettegtek így hát elköltöztem. Denverbe találkoztam 40 év után újra Ashley-el aki megint vissza rángatott a helyes útra. Kaptam tőle egy nagyon szép gyűrűt amivel a napom is járhattam anélkül, hogy megégetett volna. Tudtam magam kontrollálni, már nem vágytam annyira a friss ember vérre. Tíz év telt el megint az életem még mindig nem volt teljes így körbe jártam a világot láttam Romát, Párizst voltam Kinába, Londonba aztán nyelveket tanultam. Nagy világi életet éltem egészen idáig, mert már hiányzott ez a kicsi város a terei és vissza szeretem volna mennie a szülői házamba. Mikor megérkeztem akkor döbbenten láttam, hogy a város még szebb lett, kicsi és barátságos. Elmentem és megkerestem a birtokunkat, a Gilbert ház ápoltan és régiesen állt, éppen ahogy emlékeztem igaz hogy a a háború után némi javítani való akadhatott rajta. De ez már nem számít, elő törtek a régi emlékek gyerek koromból a mindig önző és fukar apámról akit egész életemben szereti fogok. Anyám születésemkor meghalt, talán ezért nem kedvelt engem túlságosan a bátyám, a nővérem ennek ellenére nagyon szeretett. Kár hogy korán megházasodott, még nem is volt alkalmam megismerni a férjét. Bekopogtattam az ajtón, nem tudom mit reméltem hiszen már több év százada nem jártam itt. Egy kedves hölgy nyitott ajtót aki kifejezettem ismerős volt számomra, a nővéremnek lehetett valami leszármazottja mert olyanok voltak mint két tojás. Felnéztem és azt vettem észre, hogy a nő szorosan átkarolt megpuszilta a fejem, azt mondta ,, olyan régen láttalak, annyira hiányoztál, kerestelek mindenhol" mire rájöttem valójában ő a nővérem. Hát akkor ezért ment el olyan gyorsan otthonról. Nagyon örültem neki. Javasolta hogy iratkozzak be egy iskolába, így beiratkoztam a Mysic Falls High School-ba. Jajj..már ennyi az idő mennem kell mert ma lesz az első napom az iskolába, nem akarok elkésni Ui: Nikki (nővérem) elköltözött azt mondta nem biztos hogy vissza jön egy ideig. Hát a vámpíroknál nem tudom mit jelent az hogy ,,egy ideig".

Le tettem a szekrényre a kis könyvecskét, azután bele nézem a tükörbe nem láttam mást mint szoktam csak egy átlagos lányt akinek ragyogott az arc bőre, telt karcsú alakjára pontosan ráfeszült a ruha és gyönyörű haja teljesen egyenes és szőkés barna színbe pompázott. Fel vettem egy baba rozsszín sortot és egy fehér toppot a lábbelik közül pedig egy torna cipőre esett a választás. Le mentem a pincébe és bedobtam a táskámba egy vér tasakot szükség esetére. Kis habozás, vagy inkább egy öt perces tükör elötti illegés után elindultam. Közben ezt ismételgettem magamban ,,csak pozitívan".